Az önértékelésünk nem hagyhat hidegen bennünket. Menekülhetünk azonban ez elől a tudás elől, ha kényelmetlenül érint minket. Lerázhatjuk magunkról, kitérhetünk előle, kijelenthetjük, hogy mi csak „gyakorlatias” dolgokkal foglalkozunk, és menekülhetünk a baseballba vagy a híradóba vagy az üzleti lapokba vagy a plázázásba vagy szexuális kalandokba vagy az ivásba. Szabadon eldönthetjük, hogy meg akarjuk-e érteni, vagy figyelmen kívül hagyjuk a működési dinamikáját – ez utóbbi esetben azonban nem fogjuk érteni magunkat, és viselnünk kell ennek a következményeit.
Az önbecsülés a maga teljességében azt a megélést jelenti, hogy alkalmasak vagyunk az életre, és megfelelünk a követelményeinek. Még pontosabban fogalmazva az önbecsülés azt jelenti, hogy:
1. bízunk a gondolkodási képességünkben, bízunk abban, hogy képesek vagyunk megbirkózni az élet alapvető kihívásaival; és
2. bízunk abban, hogy jogunk van a sikerhez és a boldogsághoz, ahhoz az érzéshez, hogy értékesek és érdemesek vagyunk, hogy jogunk van megkövetelni, amire szükségünk van és amire vágyunk, elnyerni az értékeinket, és élvezni a munkánk gyümölcsét.
Az önbecsülés lényege: bízni a saját értelmünkben, és tudni, hogy érdemesek vagyunk a boldogságra.
Magas önbecsüléssel nagyobb eséllyel tartok ki a nehézségek közepette. Alacsony önbecsüléssel az a valószínűbb, hogy feladom, vagy nem igazán adok bele mindent az igyekezetbe. Mindkét úton az önmagamról alkotott képem fog erősödni. Ha tisztelem magam, és elvárom, hogy mások is tisztelettel bánjanak velem, az általam küldött jelek és a viselkedésem annak az esélyét növeli, hogy a többiek ennek megfelelően reagáljanak rám. Ezzel pedig az eredeti meggyőződésemet erősítik és szilárdítják. Ha nem tisztelem magam, és ennek köszönhetően természetesnek veszem és elfogadom, ha udvariatlanul bánnak velem, bántalmaznak vagy kihasználnak, akkor öntudatlanul ezt sugárzom, és lesznek, akik a saját önbecsülésem szerint bánnak majd velem. Amikor ez történik, és én beletörődöm ebbe, az tovább rombolja az önérzetemet.
Az alacsony önbecsülés az ismerős és megerőltetést nem igénylő dolgok biztonságát keresi. Ha bezárkózunk az ismerős és erőfeszítést nem igénylő dolgok birodalmába, az gyengíti az önbecsülésünket. Minél magasabb az önbecsülésünk, annál erősebb az önkifejezési vágyunk, amely a belső gazdagságunkat tükrözi. Minél alacsonyabb az önbecsülésünk, annál sürgetőbb a késztetésünk önmagunk „bizonyítására” – vagy éppen arra, hogy megfeledkezzünk magunkról, egyfajta mechanikus és öntudatlan életet élve. Minél magasabb az önbecsülésünk, annál inkább tápláló – és nem mérgező – kapcsolatokat alakíthatunk ki. Ez azért van, mert a hasonló a hasonlót, az egészség az egészséget vonzza.
Az emberi kapcsolatok egyik fontos alapelve, hogy általában olyanok társaságában érezzük a legkényelmesebben, „legotthonosabban” magunkat, akiknek az önbecsülése a miénkhez hasonló szinten van.
A magas önbecsülés a személyes boldogság egyik legjobb előjelzője. Így már elég logikus, hogy az alacsony önbecsülés a boldogtalansággal áll összefüggésben.
Nathaniel Branden: Az önbecsülés 6 alappillére