Büszkeség:
A büszkeség arra a kifejezetten tudatosabb örömre vonatkozik, amit a tetteink és eredményeink felett érzünk. Az önbecsülés átgondolja, hogy mi a teendő, és azt mondja, hogy „képes vagyok rá”. A büszkeség azt gondolja át, amit elértem, és azt mondja, „sikerült”.
Az őszinte büszkeségnek semmi köze a dicsekvéshez, a hencegéshez vagy az arroganciához. Ezzel teljesen ellentétes tőről ered. Nem az ürességből, hanem az elégedettségből fakad. Nem az a dolga, hogy „bizonyítson”, hanem hogy örüljön.
A büszkeség nem egyenlő azzal a csalóka önképpel sem, hogy hibátlanok vagyunk. Lehetünk büszkék arra, amit tettünk, vagy amivé váltunk, úgy, hogy közben elismerjük a hibáinkat és a tökéletlenségeinket. Röviden, a büszkeség semmiképpen nem jelent megfeledkezést a valóságról.
A büszkeség a teljesítmény érzelmi jutalma. Nem leküzdendő vétek, hanem érték, amelyet érdemes megszereznünk.
„Annyi mindent elértem! Miért nem tudok büszke lenni magamra?” Bár számos oka lehet annak, hogy valaki nem élvezi az általa elért sikereket, segíthet, ha megkérdezzük, hogy ki választotta neki az adott célokat. Sem a büszkeséget, sem az önbecsülést nem építi, ha másodkézből kapott értékeket kergetünk, amelyek nem az igazi valónkat tükrözik.
Kell-e bármihez több bátorság, mint hogy a saját gondolkodásunk, ítélőképességünk és értékeink mentén éljünk?
Az önbecsülés fizimiskája:
Az önbecsülés kifejeződik az ember arcán, modorában, beszédmódjában és mozgásában, amikor ezek az életörömöt tükrözik. Kifejeződik abban, hogy az illető könnyedén, egyenesen és őszintén beszél az eredményeiről vagy a hibáiról, mivel baráti viszonyban áll a tényekkel. Kifejeződik abban, amikor az ember könnyen fogadja és kínálja a dicséretet, illetve a szeretet, a megbecsülés és hasonlók kifejeződését. Kifejeződik a nyíltságban a kritikával szemben, és abban, amikor az illetőnek nem kellemetlen elismernie a hibáit, mert az önbecsülése nem kötődik a „tökéletesség” imázsához. Kifejeződik abban, amikor a szavak és a mozdulatok könnyedségről és spontaneitásról árulkodnak, mert ezzel azt tükrözik, hogy az adott személy nem áll háborúban saját magával. Kifejeződik a kimondott szavak és a végrehajtott tettek, valamint az ember kinézete, hangzása és mozdulatai harmóniájában. Kifejeződik az új elképzelésekkel, új élményekkel, új életlehetőségekkel szembeni nyílt és kíváncsi hozzáállásban. Kifejeződik abban, hogy a szorongás vagy bizonytalanság érzése, ha meg is jelenik, kisebb eséllyel bátortalanítja vagy árasztja el az embert, mert az elfogadásuk, kezelésük és meghaladásuk nagyon ritkán tűnik lehetetlen vállalkozásnak. Kifejeződik abban, hogy az ember képes örömét lelni az élet humoros oldalában mind magát, mind másokat illetően. Kifejeződik abban, amikor valaki rugalmasan reagál a különböző helyzetekre és kihívásokra, mert bízik az értelmében, és nem végzetesnek vagy vereségnek tekinti magát az életet. Kifejeződik a saját és mások asszertív (nem ellenséges) viselkedésének nyugodt elfogadásában. Kifejeződik abban, hogy az ember stresszes helyzetben is meg tud őrizni magában egyfajta harmóniát és méltóságot.
Nathaniel Branden: Az önbecsülés 6 alappillére