A korai érkezés kényszerének helyzettől függően különféle okai lehetnek. Ha a célod valamely információforrás – mint például egy szeminárium vagy találkozó –, talán attól félsz, hogy elszalasztasz valami fontosat. Attól tartasz, hogy a dolgok nélküled kezdődnek el. Mivel önmagadra kellene támaszkodnod, meg akarsz szerezni minden információt, amelyre szükséged lehet, hogy teljes mértékben felkészülj mindenre, amivel a jövőben találkozhatsz. Nem akarsz senkinek a segítségétől vagy információátadásától függni.
Ha a korai érkezés igényének elsősorban az emberekhez van köze, abban az esetben valami más oka van ennek a viselkedésnek. Bár azt mondod magadnak és másoknak, hogy egyszerűen csak becsülöd mások idejét, a mindig időben történő vagy a korai érkezés már nem udvariassági kérdés. Általában az alsóbbrendűség érzése húzódik meg mögötte – nem érzed magadat elég értékesnek vagy úgy találod, nem érsz annyit, hogy bármilyen kényelmetlenséget okozz másoknak. Nem veheted a bátorságot arra, hogy bárkit is megvárakoztass, mert úgy érzed, a te időd kevésbé értékes, mint más emberek ideje. Ez az alsóbbrendűségi érzés általában felnagyítódik azzá az óhajjá, hogy senkit se idegesíts vagy dühíts fel a viselkedéseddel. Másnak kényelmetlenséget okozni már önmagában is rossz, de mivel neked
szükséged van mások dicséretére, hogy a magadról alkotott gyenge és tétova képet megerősítsd, nem szívesen fogadsz semmilyen negatív kritikát. Mások feldühítése, megharagítása megkérdőjelezi az önértékelésedet, amikor megfenyítenek a viselkedésed miatt.
Nagyon idegessé tesz, ha bárhova sietned kell. Ezt az érzést gyakran járulékos fizikai hatás is kiegészíti – a szervezeted ilyenkor adrenalint termel. Miközben más emberek valósággal kivirulnak tőle, te rendkívül zavarónak és nyugtalanítónak találod – és ez csak fokozza az idegességedet.
Megoldás:
1. Értékeld ugyanolyan sokra az idődet, mint másokét! Ha a nagyon korai érkezés kényszerét mások idejének túlzottan felnagyított értéke motiválja, és ezzel egyidejűleg a magad idejét leértékeled, a
következő gyakorlat nagyon hasznos lehet a számodra. Légy tárgyilagos, amennyire csak lehet, és becsüld meg, mennyit ér az időd abból a szempontból, hogy milyen előnyöket hoz a számodra. Végezd ezt az értékelést bármilyen neked tetsző formában: lehet ez üzleti mérleg, kördiagram, sávdiagram vagy oszlopgrafikon – de lehet egy egyszerű lista is. Jegyezz fel mindent, amit csak egy tipikus napon csinálsz, és szerepeljen mellette minden pozitív hozadék is. Ne csak a „pénzcsinálás”-sal összefüggő vállalkozásokra összpontosíts, de az olyan cselekedetekre is, amelyek más értékeket hordoznak – akár közvetett módon is.
Például, ha harminc percet töltesz esténként azzal, hogy átnézed a gyermeked házi feladatát, és együtt olvasol vele, ennek a befektetésnek nagy a pszichés hozadéka. Ha hetente háromszor egy órát edzel az edzőteremben, ez az idő értékes a fizikai és a mentális egészséged szempontjából. A munkát illetően: ha általában naponta húsz percet töltesz azzal, hogy rendezed az anyagaidat és a jegyzeteidet a határidőnaplódban, dicsérd meg magad, mert ez szükséges ahhoz, hogy még jobban összpontosíts és hatékonyabb lehess a munkádban. Ezzel közvetett módon hozzájárulsz a fizetésed vagy az elszámolható munkaórák díjazásának emeléséhez. (Másrészről, ha ennek a feladatnak az elvégzése eltart egy óráig vagy akár tovább, az értékes visszajelzés arról, hogy a racionalizálási folyamat jó úton halad. A lényeg, hogy ezt mindaddig nem tudhatod, míg meg nem teszed az első lépést, és nem látod, hogy mi a valós helyzet.)
Miközben ezt a feladatot végzed, az egyes tevékenységek értékét akár forintban is lejegyezheted, vagy más előnyüket is leírhatod, például: „Ez félórányi pihenőt ér meg.” Fontos, hogy naponta lejegyezz mindent, aminek pozitív hozadéka van. Látni fogod, hogy sokkal értékesebb dolgokat vagy képes csinálni, mint azt valaha is gondoltad. Lazíts egy kicsit, és ne feledd, hogy a te időd legalább annyira értékes, mint a többi emberé – vagy még inkább az.
2 Kérd mások segítségét, és tanuld meg elfogadni is azt! Csodálni való erény, ha valaki pontosan érkezik meg a szemináriumi előadásra vagy más, nem hivatalos összejövetelre. Természetesen nem
akarsz semmit sem elmulasztani. De amikor a tervezett kezdési időnél sokkal korábban érkezel, már nem vagy ura a helyzetnek – a saját magad bizonytalanságainak áldozata leszel. Ha mégis könnyebb számodra nevetségesen korán érkezni, mint valakitől segítséget kérni, akkor arra van szükséged, hogy hozzáedződj a segítségkéréshez.
Fordulj olyasvalakihez, akit nem ismersz túl jól, de akivel jól érzed magad, és kérj tőle alkalmi szívességet: például kérj kölcsön tőle egy könyvet vagy videót, vagy járulj hozzá valamelyik munkatársadnak a megajándékozásához az irodában. (Ha szükséges, magyarázd el, miért teszed ezt.) Tanulj meg szívességet kérni és elfogadni – és tégy meg mindent annak érdekében, hogy ez a kapcsolat mindkettőtök számára győztes helyzetet eredményezzen. Ne feledd azonban: a lényeg nem az, hogy soha véget nem érő kötelezettségek ördögi körét hozd létre; mindez ahhoz kell, hogy hozzá tudj szokni a szívességek elfogadásához más emberektől. Semmiképpen se érezd úgy, hogy minden egyes szívességet viszonoznod kell, vagy sokkal többet kell visszaadnod a másik embernek, mint amit ő tett meg neked.
Amennyire csak tőled telik, légy pontos a kommunikációdban. Amennyiben megmondtad a másik félnek, hogy miért csinálod ezt, s hogy ez a folyamat egy darabig eltart nálad, derítsd ki, hogy az illető a
segítségkérésnek melyik formáját fogadja szívesen – olyan részletesen, ahogy csak lehet?; csupán általánosságban vázolva?; közvetlen vagy közvetett módon? Ezután úgy kérd a segítségét, ahogyan jelezte.
3. Gondold át a múltadat: előfordult-e valamilyen különleges eset, amely hozzájárult ahhoz, hogy ez az eltúlzott „korai madár” tendencia kialakult nálad? Történt-e valamilyen tragikus esemény amiatt, hogy te vagy valamely családtagod lekésett valamit? A gyermekkorodban következetesen azt az üzenetet kaptad, hogy ha nem érkezel jóval korábban mint bárki más, jobb, ha el sem indulsz? Bármi történt is – vagy éppen nem történt – emiatt, ezt az eseményt tartsd annak, ami: a múlt része, tehát már nem olyan erős a szorítása rajtad. Lehet, hogy tényleg valami borzalmas történt, mert valaki, akit ismertél,
elkésett. Vajon ez azt jelenti, hogy szinte merényletet kell elkövetned az időbeosztásod és az ütemezésed ellen – végső soron az életed ellen? Legközelebb, amikor azon kapod magad, hogy megint elsőként akarsz odaérni egy összejövetelre vagy egy találkozóra, állj meg és kérdezd meg
magadtól: „Mi a legrosszabb változat, ami megtörténhet, ha pont időben érkezem vagy kicsit még kések is?” Emlékeztesd magad, hogy a világ nem a te időbeosztásod körül forog, és nem szűnik meg forogni, akárhogyan is dönts. És jó, ha fontolóra veszed a negatív következményeit annak, ha bárhová is sietsz: például megbüntethetnek gyorshajtásért vagy baleset történhet.
4. Érkezz valahova szándékosan pár perccel később! Nyilvánvalóan nem azt javaslom, hogy olyan fontos eseményt késs le, mint amilyen például a lánykérés, a nemzeti televízió által közvetített beszéd
vagy a közel-keleti békemegállapodás aláírása. Ehelyett válassz olyan alkalmat, amikor csak te kerülhetsz a késés miatt kényelmetlen helyzetbe. Érezd át egy darabig a „késés élményét”, és nyugtázd, hogy ez a helyzet, nem haltál bele. Megfelelő időben – például szünetben – fordulj oda egy
idegenhez, és kérdezd meg, mi történt az első öt vagy tíz percben, vagy kérd el a jegyzeteit. A legtöbb ember szívesen segít, de ha az első személy, akit megkérdezel, nem áll kötélnek vagy vonakodik felvilágosítani, addig kérdezősködj, míg nem találsz olyasvalakit, aki a rendelkezésedre áll.
5. Ha valahova túl korán érkezel, töltsd ezt az időt hasznosan. Ilyenkor olyan dolgokat csinálj, amikre általában nem fordítasz időt. A világ tele van nagyszerű találmányokkal – könyvekkel, naplókkal, diktálóeszközökkel, vázlat- és jegyzetfüzetekkel, hordozható kazettalejátszó berendezésekkel, laptopokkal, magazinokkal, katalógusokkal –, amelyek lehetővé teszik, hogy elvégezzünk bizonyos feladatokat; többet is, mint gondolnánk. Korán érkezni csak azért, hogy ne csinálj semmit, nem segít az
előbbiek megvalósításában. Bármikor, amikor időd adódik, légy produktív!
Dr. David J. Lieberman: Azonnali elemzés