Az a szomorú igazság, hogy aki sikereket ér el ezen a világon, azt kockáztatja, hogy céltáblává válik. Az alacsony teljesítményt nyújtók gyakran irigyek, és haraggal fordulnak azok felé, akik eredményesek. A boldogtalanok gyakran irigylik a boldogokat, és neheztelnek rájuk.
A gyenge önbecsülés nem szükségszerűen jelenti azt,hogy ilyenkor nem is vagyunk képesek igazi eredményekre. Vannak, akikben – annak ellenére, hogy elégtelennek vagy értéktelennek érzik magukat – megvan a tehetség, az energia és a motiváció a sikerhez; ilyen a nagyon jól dolgozó munkamániás, aki mondjuk az apjának akarja bizonyítani az érdemességét, mert korábban azt hallotta tőle, hogy mindig kudarcot fog vallani. Azt azonban jelzi, hogy ilyenkor nem leszünk annyira hatékonyak és kreatívak, mint amennyire lehetnénk; és azt is, hogy nem lesz könnyű örömünket lelnünk az eredményességünkben. Akármit érünk is el, soha nem érezzük majd „elégnek”. Ha azt szeretném bebizonyítani, hogy „elég” vagyok, a küldetésem soha nem érhet véget – hiszen a csatát már azon a napon elvesztettem, amikor elfogadtam, hogy a kérdés felmerülhet. Ezért mindig „egy újabb” győzelemre hajtok – még egy előléptetésre, még egy hódításra, még egy vállalkozásra, még egy ékszerre, egy nagyobb házra, egy drágább kocsira, még egy díjra –, miközben a bennem lévő űr betöltetlen marad.
Amikor az önbecsülésünket nem tépázta meg semmi, az öröm mozgat minket, nem a félelem. A boldogságot akarjuk megélni, és nem a szenvedést igyekszünk elkerülni. A célunk az önkifejezés, és nem az, hogy kerüljük vagy igazoljuk magunkat. Nem „bizonyítani” akarjuk az érdemeinket, hanem meg akarjuk élni a lehetőségeinket.
A jól fejlett énkép a jóllétünk szükséges, de nem elégséges feltétele. A megléte nem garantálja a beteljesedést, a hiánya azonban garantál bizonyos mértékű szorongást, frusztrációt vagy reménytelenséget. Tudnunk kell, hogy kik vagyunk, és magunkban kell megtalálnunk a középpontunkat. Tudnunk kell, hogy mi számít nekünk, különben könnyen elsodornak és magukkal ragadnak az idegen értékek, és olyan célokat fogunk követni, amelyek nem tesznek jót az igazi önvalónknak. Meg kell tanulnunk a saját eszünket használni, a saját forrásainkat gondozni, és felelősséget vállalni az életünket formáló választásainkért, értékeinkért és tetteinkért. A realitások talaján gyökerező önbizalomra és önállóságra van szükségünk.
Nathaniel Branden: Az önbecsülés 6 alappillére