Sokat elmélkedek mostanság ezen a témán,mert az én életemben nagyon nagy szerepet játszik. De úgy gondolom ezzel talán nem vagyok egyedül.
Úgy látom szeretünk mindent irányítani. Az érzéseink, a cselekedeteink, a véleményük, az életmódunk. Én ezt olyan tökélyre fejlesztettem, hogy még a kontroll elengedésemet is kontrollálom. Még a lelki fejlődésemet is. Előre elképzelem milyennek kéne lennie egy fejlődésnek és várom az eredményt. Ha nem jön akkor pedig jön a csalódás.
Persze nem csak mi irányítjuk magunkat hanem a világ is irányít minket. Trendek, divathullámok, de amit a leginkább nem szeretek az a tudomány. Bármit is mondjon a „tudomány” azonnal elhisszük. Vakon miközben semmi bizonyítékkal nem szolgál az állításaira. Lassan már nem hiszünk a saját szemünknek sem, ha az nem egyezik a tudomány nézeteivel. Ennyire irányítható az elme.
De akkor mi a megoldás?
A bizalom kiépítése. Bízni abban, hogy bármit is hozzon a jövő, az úgy lesz jó ahogy. Mert minden a mi fejlődésünket szolgálja. Minden pillanatot friss szemmel, elvárások nélkül megélni, és elfogadni ami jön vele. De valljuk be ez rettenetesen félelmetes. Kiengedni a kontrollt a kezünkből és rábízni magunkat a gondviselésre. Rettentő ijesztő ha nincs biztonsági hálód.
Persze most nem arról beszélek, hogy innentől kezdve ne tégy semmit és majd lesz ahogy lesz. Tenned kell a dolgodat és élni az életed, de bárhogy is alakuljon, attól még hogy eltér az általad elvárttól, az még nem lesz rossz. Gondolj bele mennyi bosszúságtól szabadulhatsz meg, ha minden történést a bizalom szemével nézel. Hogy ahogy alakul az úgy jó. Nem mindegy, hogy a vágyott célt milyen úton éred el?
Ha jobban belegondolunk, nincs igazán jó vagy rossz. Csak mi látjuk rossznak a végkimenetelt, ha az nem az elvárásainknak megfelelően jött létre. De miért baj ez? Ha csak elfogadnánk minden pillanatot olyannak amilyen, és látnánk benne önmagunk és a terveink egyik lehetséges útját, szerintem nyugodtabbak lennénk.
Que será: Ahogy lesz úgy lesz. Bárhogy lesz úgy lesz.